Köszönöm az első beszélgetés iránti érdeklődést. Lényegében ilyen visszhangra számítottam, s úgy tűnik, hogy nem szűnt meg a figyelem. Ígéretemhez képest a második beszélgetéssel némi késéssel jelentkezem. Vélhetőleg a tartalom a néhány órás késést kellően kárpótolja.
A kérdések és azok szerkezete – az összevethetőség, a dolgok mélyebb, nagyon sokak által egyáltalán nem igényelt, a törpe kisebbség által honorált megértése érdekében – az első mintázatát követi. És így lesz ez még a következő, egymást szintén kéthavonta követő három diskurzus esetében is.
Megismétlem: kommentek helyett az elhangzottakon való eltöprengést, eltűnődést, s az ilyesmire hajlamosak közötti terjesztést kérem.
Egy hozzászólás a(z) “Második bejegyzés – második beszélgetés” bejegyzéshez
MENNYIRE HASONLÓAN LÁTJUK TÖRTÉNELMÜNKET ÉS KÍVÁNATOS JÖVŐNKET IGNÁCCAL!
MÚLTUNK KÉTSÉGBEVONHATATLAN TANULSÁGA, HOGY AZ EURÓPA KÖZEPÉN ÉLŐ NÉPEK CSAk EGYÜTTMŰKÖDVE, BARÁTSÁGBAN, A MÉLYÜLŐ EURÓPAI UNIÓBAN ŐRIZHETIK MEG ÉRTÉKEIKET, TALÁLHATNAK BIZTONSÁGOS OTTHONT. NEM HISZEM AZONBAN, HOGY AZ EU-BAN FENYEGETNE A NEMZETEK ELTŰNÉSE. BABITS „HAZÁM!”-JA ERRŐL NYUGTAT MEG.